Így jellemezném azt a csodálatos folyamatot, amelynek eredményét a Vipasszana meditáció és a Theta Healing módszer segítségével megtapasztaltam.
Szociológusként, ifjúkorom óta mélyen érdekelnek az emberek, a társadalom és a világ működése. A tényekben és a tapasztalásban hiszek. A tudomány oldaláról érkezem: életem során számtalan eszközt és módszert alkalmaztam a világ megismerésére.
Sok pszichológiai és társadalomtudományi elmélet segít eljutni a mélyebb megértéshez, és természetesen izgalmas a vallások tanulmányozása is – hiszen ezek által ismerhetjük meg, hogyan próbálták az emberek a történelem során magyarázatot adni a világ, és benne az ember működésére. Még inkább arra, hogyan próbálták megérteni és enyhíteni a szenvedést és a fájdalmat.
Mindezen tudományos ismeret, tanulmány és módszer tanulmanyozása ellenére egyszer csak mégis reménytelenül boldogtalannak és kilátástalannak láttam a saját sorsomat.
Élő példája vagyok annak, hogy a teljes kiúttalanságból, depresszióból, reménytelenségből és totális boldogtalanságból is van kiút. Létezik gyógyulás.
Mára már tudom, hogy ezek a szavak – „depresszió”, „reménytelenség”, „kilátástalanság” – csupán negatív, leíró címkék. Látszólag az érzéseinket és gondolatainkat tükrözik, valójában azonban az egó kötelékei, tanult viselkedésmintáink visszhangjai.
Elménk szívesen elhiszi, hogy minden eseményt egy érzés követ, amit aztán besorolunk egy kategóriába – például „depressziónak” nevezzük. Ettől megnyugszunk, mert úgy érezzük, a rendszer részévé váltunk, és birtokába jutottunk valamilyen tudásnak.
De mindez illúzió.
Ma már tudom, hogy a cselekvés nem mindig vezet eredményre. A nem-cselekvésben is van erő.
Ma már tudom, hogy nincs „én” és „enyém”. Semmi sem kötődik igazán hozzánk. Az sem a miénk, amit nem valódi szívből kaptunk. Az „elcsent” szív sosem lehet igazán a miénk. Amit erővel szerzünk, az gyakran ellenünk fordul – a birtoklás öröme mulandó.
Az élet nem folyamatos harc, hanem békés egymásra hangolódás.
A negatív hiedelmek és címkék – a „betegség-tudat”, az érzés, hogy valami nincs rendben velünk – bármennyire is valóságosnak tűnnek, valójában megkötnek, megbénítanak, és megfosztanak minket a szabadságunktól.
Ragaszkodásunk ezekhez a hitrendszerekhez – a panaszkodás, a merev elképzeléseink önmagunkról, a meggyőződés, hogy nálunk van az igazság, hogy „jobban tudjuk”, hogy jobbak vagyunk másoknál – mind akadályai a fejlődésünknek. És ez igaz a legnagyobb buddhista mesterekre is!
Az egó gyengéden babusgatja a saját magunknak mesélt és elhitt történeteinket.
Olyan könnyen átadjuk magunkat annak a hitnek, hogy az események, traumák, betegségek és szenvedések minket sújtanak, hogy a büntetést vezeklésnek kell követnie.
A Theta Healing egy különleges technika, amely során megtapasztaltam, hogy téves hiedelmeink elengedhetők.
Ma már tudom – mert megtapasztaltam –, hogy a dolgok alapvetően jó irányba haladnak.
Elménk és egónk csak hiszi, hogy a traumák csapások – pedig valójában ezek a fejlődésünket szolgáló, fontos szükségszerűségek.
A nehézségek révén tanuljuk meg, hol kell változnunk, miben kell fejlődnünk.
Általuk válunk jobbá – és empatikusabbá másokkal szemben is.
Saját gyermekkori nehezteléseink, félelmeink, az elutasítottság érzése, a függőségeink, a ragaszkodásaink, a külső elfogadás és visszacsatolás keresése akadályozza a belső növekedést.
A tisztító munka, az elengedés során azonban mindezeket felválthatja az önszeretet, az elfogadás és a belső béke új tapasztalata.
A lelki és mentális betegségek ugyanolyan intenzitással képesek tönkretenni mindennapjainkat, mint a fizikai betegségek – ezeket is komolyan kell vennünk.
Ahogy a testi betegségek esetében sem a tünetekkel, hanem az egészség helyreállításával kell foglalkoznunk, úgy ez igaz a lélek sebezhetőségére is.
A Theta Healingben nincs sürgető idő, nincs elvárás.
Minden a maga idejében történik. Mindenki a saját tempójában halad.
A gyógyulás folyamata a teljes elfogadásról, a kapcsolódásról és a szeretetről szól.
Azt lehet meggyógyítani, aki szabad akaratából akar meggyógyulni.
Ismered azt az érzést, hogy „ez így nem mehet tovább”?
Van egy pont, amikor már nem lehet félretenni, elhessegetni az önmagunkkal végzett belső munkát.
Amikor válaszokat keresünk, és érezzük, hogy muszáj változtatni.
Ez egy izgalmas utazás – nemcsak önmagunk, hanem a világ mélyebb megismerése felé.
Mi lehet ennél izgalmasabb?
Amit megtapasztaltam, annyira csodálatos, hogy szerettem volna megosztani veletek.
Mert bár a fejlődés sosem egy lezárt folyamat, tudom, hogy a gyakorlás révén elérhető a gyógyulás.
Lehet szabadon, szeretetben, harmóniában és békében élni.